Félreértett és gyakran nem kellő komolysággal kezelt állapot az IBS, azaz az irritábilis bél-szindróma, ezért a tisztánlátás érdekében a Mayo Clinic egyik professzora, Dr. Brian Lacy összefoglalta gasztroenterológiai tapasztalatait azért, hogy tudományosan alátámasztott cáfolatokat adhasson közre a témában – íme a 6 leggyakoribb tévhit az IBS-ről, a Gastro Girl című podcastban elhangzott szakértői interjú alapján!
Tévhit #1 – Az IBS csak a fejedben létezik
Bár az agy nagy szerepet játszik az IBS kialakulásában, azért az szindróma kialakulásáért nem egyetlen pszichológiai tényező okolható. Sok évvel ezelőtt (és talán túl sokáig is) az volt a jellemző, hogy a szakemberek is depresszióval, pszichiátriai kórképekkel diagnosztizálták a hozzájuk forduló pácienseket, akik eltúlozzák az állapotukat, azok inkább „csak a fejükben léteznek”. IBS-ben a zavar az agy és a bélrendszer közötti kommunikációban jelentkezik, alapvetően a szindróma kialakulásáért a két terület közötti rendellenességben gyökerezik.
Tévhit #2 – Az IBS biztosan súlyosabb betegséggé fejlődik idővel
Az IBS-es betegek legalább harminc százaléka meg van győződve arról, hogy a betegsége rákká is fajulhat, és közel huszonöt százalékuk azt gondolja, hogy az állapotuk biztosan gyulladásos bélbetegségben végződik (IBD). Dr. Lacy szerint természetesen ezek közül egyik sem igaz, és a páciensek többsége nagyon megnyugszik, amikor kiderül a IBS-e, mert végre megerősítést nyer, hogy nem valamilyen életveszélyes kór húzódik meg a tüneteik mögött.
Tévhit #3 – Az IBS ritka betegség
Bár a betegek többsége nagyon magányosan éli meg a betegséget, sorstársak sokkal többen vannak, mint hinnénk. Dr. Lacy szerint az arány valahogy úgy alakul, hogy 1 a 10-ből vagy 1 ember a 20-ból biztosan irritábilis bél-szindrómával küzd. Ez azért elég magas arány, érdemes támogató csoportokat keresni az interneten. A korcsoportot illetően a húszas életévektől egészen a negyvenes éveink közepéig a legjellemzőbb az IBS felbukkanása.
Tévhit #4 – Csak a nőket érinti, a férfiakat elkerüli
A legtöbben abban a hitben élnek, hogy csak a nők lehetnek IBS-esek, pedig ez korántsem így van! A férfiakat is érinti a szindróma, akkor is, ha picit tényleg magasabb a nők aránya IBS-ben. Egy érdekes tény azonban a tüneteket illetően: míg a férfiaknál az IBS elsősorban hasmenéssel jelentkezik, a nőknél gyakoribb a hasi görcsökkel fellángoló rosszullét.
Tévhit #5 – A tünetek alapján nem állítható fel a diagnózis
Nincs egyetlen mérőeszköz az IBS megállapítására, ugyanakkor a szakemberek a „Római-kritériumok” néven ismert diagnosztikai módszerrel állapítják meg a tünetek alapján a szindrómát. Rákérdeznek a bélmozgásra, a székelési szokásokra, mint hasmenés, székrekedés, alhasi görcsök, ezek gyakorisága, és fizikai vizsgálattal szűrik a súlyosabb problémákat jelző tüneteket is.
Tévhit #6 – Nem létezik IBS elleni kezelés
Régóta tartja magát a tévhit, hogy IBS-re nem létezik kezelés, pedig ez egy meglehetősen idejétmúlt képzet. A valóság ezzel szemben az, hogy a szakemberek már jól ismerik a szindróma kezelési útmutatóját, ami az életmódbeli változtatásokat, a megfelelő táplálkozást, mozgást, elegendő alvást foglalja magában. Természetesen IBS-ben az étkezésben sokféle egyéni sikert lehet elkönyvelni, ugyanis ami az egyik páciensnek működik, az nem biztos, hogy a másiknak is fog, így a tapasztalatszerzés, az étkezési napló vezetése nagyon hasznos lehet.
A magas csíraszámú, probiotikus étrend-kiegészítők a bélflóra-regenerálás éllovasai, IBS-ben pedig a baktériumegyensúly visszaállítása a bélrendszerben szintén elengedhetetlen.
Forrás: Gastrogirl.com